A közhit szerint a vörösberkenyefa angol neve – rowan – a skandináv „rúna” kifejezésből származik, amely varázslatot jelent. A vörösberkenye az oltalom fája, évszázadokon át ebből faragták az amuletteket. Gyakran az ősi kőkörök mentén állt, a druidák a fát és termését egyaránt mágikus rituálékhoz használták. Skóciában számos régi házban a kandalló keresztrúdja vörösberkenyéből készült. Május elseje előestéjén vörösberkenye-bogyót kötöttek a tehenek farkára, hogy megóvják őket a gonosz szellemektől.

Szükséged lesz: Vörösberkenye-ágakra; egy üveg sörre; egy rövid piros szalagra.

Törj le két-három vörösberkenyeágat. Körübelül 25 cm hosszúak legyenek, de ne hosszabbak, mert tilos késsel levágni belőlük. Mielőtt letöröd az ágakat, áldozatként önts sört a fa lábához, és kérd az áldását. Piros szalaggal kötözd össze keresztformára az ágakat. Érintsd ezt a talizmánt a homlokodhoz és a szívedhez, majd csókold meg. Vidd át lakásod összes szobáján, és kitárt tenyeredre helyezve körözz vele. Menj ki háttal a bejárati ajtón, és erősítsd a vörösberkenyét az ajtó fölé. A folyamatos oltalmazás érekében ismételd meg ezt a rituálét a fizetésnapokon. Ha még inkább méltányolni akarod a fa szépségét és hatékonyságát, ültess vörösberkenyét a házad mellé, vagy egy nagy cserépbe, amit úgy helyezz el, hogy érjék a reggeli nap sugarai.