Az Isten �neke

�n vagyok a mennyek t�nd�kl� kir�lya, �n �rasztom el f�nnyel a F�ldet, megnyilv�nul�sra b�tor�tom a teremt�s rejt�zk�d� magjait. �n emelem minden �let f�nyl� d�rd�j�t a magasba, �s adom a f�ldre z�poroz� mindennapi er�t, �n hozom a menekv�st a s�t�ts�g erej�t�l.

�n vagyok a vad�llatok �s a szabadon �l� �llatok gazd�ja, �n rohanok a f�rge l�b� szarvassal, velem sz�rnyal a szent s�lyom a csill�ml� egeket ostromolva. Az �si erd�s�gekb�l �s a j�ratlan helyekb�l az �n er�m �rad, s a madarak az �n szents�gemet dics��tik �nek�kkel.

�n vagyok a legv�gs� arat�s, az id� sarl�ja alatt a felaj�nlott gabona �s a f�k gy�m�lcse, mindenek t�pl�l�ja. Vet�s n�lk�l nincs arat�s, t�l n�lk�l nincs tavasz.

Tisztelj engem a teremtm�nyek v�gtelen sokas�g�ban, a sz�lben v�gtat� szarvasbika szellem�ben, a v�get nem �r� arat�sban. Figyelj, l�sd �r�k ifj�s�gom �nnep�t a sz�let�sben, a hal�lban �s az �jj�sz�let�sben – tudva tudd, ez minden teremtm�ny rendeltet�se.

�n vagyok az �let szikr�ja, a Nap sugara, a b�ke �s a pihen�s let�tem�nyese. Sug�rz� f�nyem �ld�sa meleg�ti a sz�veket, �n adom a l�tez�shez az er�t, a kitart�st.