Az Isten éneke

Én vagyok a mennyek tündöklő királya, én árasztom el fénnyel a Földet, megnyilvánulásra bátorítom a teremtés rejtőzködő magjait. Én emelem minden élet fénylő dárdáját a magasba, és adom a földre záporozó mindennapi erőt, én hozom a menekvést a sötétség erejétől.

Én vagyok a vadállatok és a szabadon élő állatok gazdája, én rohanok a fürge lábú szarvassal, velem szárnyal a szent sólyom a csillámló egeket ostromolva. Az ősi erdőségekből és a járatlan helyekből az én erőm árad, s a madarak az én szentségemet dicsőítik énekükkel.

Én vagyok a legvégső aratás, az idő sarlója alatt a felajánlott gabona és a fák gyümölcse, mindenek táplálója. Vetés nélkül nincs aratás, tél nélkül nincs tavasz.

Tisztelj engem a teremtmények végtelen sokaságában, a szélben vágtató szarvasbika szellemében, a véget nem érő aratásban. Figyelj, lásd örök ifjúságom ünnepét a születésben, a halálban és az újjászületésben – tudva tudd, ez minden teremtmény rendeltetése.

Én vagyok az élet szikrája, a Nap sugara, a béke és a pihenés letéteményese. Sugárzó fényem áldása melegíti a szíveket, én adom a létezéshez az erőt, a kitartást.