A Wicca-kultusz

1954-ben a New Forest boszorkányainak beleegyezésével Gardner megjelentette a Book of Shadows alapján írt Witchcraft Today (Jelenkori boszorkányság) című könyvét, s ezzel elindította az okkultizmus huszadik századi történetének legjelentősebb mozgalmát, a Wicca-kultuszt, vagyis a sok ezer éves alapokon nyugvó modern boszorkányságot.

A könyv megjelenése után Gardner százával kapta a leveleket azoktól az olvasóktól, akik szerettek volna közelebbi kapcsolatba kerülni az élő boszorkánysággal, és az érdeklődőkből hamarosan létrehozta saját covenjét. Az általa beavatott boszorkányok újabb coveneket alapítottak, és manapság már több ezerre tehető a boszorkánytársaságok száma a nyugati világban.

Időközben az eredeti Murray-féle koncepció is némi változáson ment keresztül, és a szarvakat viselő Isten, valamint az őt képviselő főpap vagy mágus vezető szerepét a legtöbb covenben átvette a háromarcú Holdistennő és az őt megszemélyesítő főpapnő vagy boszorkánykirálynő. Ennek a változásnak az elindítója maga Gardner volt, felismerve a Wicca-mozgalom erősen feminin jellegét.

Az Árnyak könyve mind a mai napig a Wicca egyik szent könyve, bár a benne foglaltak rég elvesztették titkos tanítás jellegüket, főleg azután, hogy a szöveg különféle változatai nyomtatásban is megjelentek.

Ma már egészen bizonyos, hogy e gyűjtemény jó része új keletű.

Ezzel kapcsolatban a mai boszorkányok nagy része hasonló állásponton van, mint Janet és Stewart Farrar, Írország vezető boszorkányai, akik úgy vélik, hogy a New Forest-i coven által használt és számtalanszor lemásolt ősi eredetű szöveg olyan hézagos, régies és érthetetlen volt, hogy szinte már használhatatlanná vált, ezért kényszerült Gardner arra, hogy megfoltozza, kiegészítse és felújítsa.

Ebben a munkájában elsősorban Margaret Murray fentebb ismertetett elméletére támaszkodott, valamint Charles Leland 1899-ben megjelent Aradia című könyvére, melynek alcíme így hangzik: A boszorkányok evangéliuma.

Leland az Aradia első oldalain beszámol arról, hogy itáliai utazásai során barátságot kötött egy Maddalena nevű toscanai boszorkánnyal, aki megismertette vele az ott élő boszorkányok titkos tanításait és szertartásait, majd rátér ennek a sajátos kultusznak a bemutatására, ami röviden így foglalható össze:

Az egykori Etruria területén élő boszorkányok között időtlen idők óta létezik egy hagyomány, amit egymás között csak ősi hitnek neveznek. Ennek a több ezer éves vallásnak a központi alakja Diana istennő, akit a világ szülőanyjaként tisztelnek. Diana, az ősi létező már akkor is élt, amikor még nem volt se ég, sem föld, nem volt fény és nem volt árnyék, csak ő volt egyedül, és méhében hordozott minden eljövendő dolgot. A teremtés kezdetén kettéosztotta önmagát, megteremtve így a világ két ellentétes alapelemét: a sötétséget és a fényt. Ő maga a világ láthatatlan régióinak megfelelő sötétségben maradt, mert ez a princípium emlékeztette őt a teremtés (és a születés) előtti állapotra; a fényt pedig, mely látható, érzékelhető anyagi világgal azonos, fiának és fivérének, Lucifernek adta. Diana később, egy fekete macska alakját öltve magára, elcsábította Lucifert. E násznak lett gyümölcse Aradia, a boszorkányok istennője. Ő volt az, aki mint egy női megváltó, megtanította az embereket, elsősorban a nőket anyjának, Dianának, az éj királynőjének a követésére, megmutatta nekik a hozzá vezető utat, és megalapította a kultuszt, amit boszorkányságnak neveznek. Aradia tehát a boszorkányok őse, az első boszorkány.

A New Age mozgalom térhódításával, melynek a modern boszorkányság is részét képezi, mára a Wicca-kultusz is világszerte terjedőben van. Az interneten több saját honlapjuk is megtalálható, s ezen elolvashatjuk a Wicca tanításának lényegét is. E szerint a kultusz hitvallása a látható és láthatatlan természet tisztelete, szeretete, az örök körforgás elfogadása. Az isteni pár tisztelete, tehát a női és férfi aspektus egyenrangúságának elfogadása isteni és emberi szinten egyaránt. Etikai szabály szerint: azt teszel, amit akarsz, csak ne árts!

A Wicca minden okkult, metafizikai, filozófiai és vallási rendszert elfogad. Tanításai között megtalálhatók az ókori misztériumok ugyanúgy, ahogy a sámánizmus egyes elemei, a keleti filozófiák vagy az okkultizmus és a rituális mágia.

A Wicca szabad vallás, nem térít, nincsenek dogmái, parancsolatai. A csoportok vezetői sem uralkodnak a coven tagjai felett, csak tudásszintjük különbözteti meg őket a többiektől. A boszorkányok legfontosabb tevékenységei a természet, a Föld védelme, és a gyógyítás.

A Wiccának több ismert irányzata van. Ezek alapjaikban, hitvallásukban megegyeznek, csak szertartásrendjük, mitológiai hátterük különbözhet egymástól.

A Wiccának három fokozatát különböztetjük meg, ezek közül az első a mágikus hit és a hagyományok megőrzése, a második a misztikus tudás megszerzése, a harmadik pedig a mágikus erő használata.

„Az ősi hit fontos része a mágia, amit bárki gyakorolhat. A boszorkányok szerint nincs külön fekete és fehér mágia. Cselekedeteink, céljaink határozzák meg, mivé alakul. Minden tudást és erőt lehet pozitív és negatív cél érdekében is alkalmazni. Mi azonban nem használjuk romboló, pusztító szándékkal, mert ez ellenkezne a természet tiszteletével, és a hitünkkel.”