Buddhizmus

az egyik világ valás, amely azt hirdeti hogy a szenvedésektől
megszabadulás útja a vágyakról való lemondás a
,,teljes megvilágosodás" -- a nirvána -- elérése céljából. Indiában jött
létre az i.e.VI. sz. -ban. napjainkban
Japánban, Kínában, Nepálban, Burmában és más országokban van
elterjedve és mint egy 500 millió hivet számlál.
Alapítója Sziddharta, akit a Buddhának (megvilágosodottnak ) neveztek
el. Az ősközösség viszonyok felbomlása és
az osztály társadalom kialakulása időszakában kifejezte a néptömegek
tiltakozását a braham vallás és az általa
szentesített kasztkülömbségek ellen, az istentisztelet és az
áldozatbemutatás bonyolult szertartásai ellen.
A szenvedésektől való megszabadulást nem társadalmi társadalmi
átalakuláson és nem a természet erői elleni
harcban kereste, hanem az erkölcsi tökéletesedésben, amely az életből
való eltávozással, a nirvába való
beolvasással érhető el. Buddha tagadta a teremtő isten létezését,
elvetette a védák vallását, de átvette az
újraszületésre, a reinkarnációra (szanszára) és a jutalmazásra (karma9
vonatkozó tanításukat; azzal a
kiegészítéssel, hogy az újraszületés mikéntje nem a kasztbeli
hovatartozástól és nem az áldozatbemutatásoktól
függ, hanem az ember jó vagy rossz cselekedeteitől. Kezdetben (az i.e.
III--I. sz.-ban) Budhának az üdvözölésre
vonatkozó eszmélyét filozófiailag a világrólés az emberi egyéniségről
mint az anyag és a tudat egymással váltakozó
elemeinek -- dharmáknak -- folyamatáról szóló tanítással alapozták
meg. Az üdvözléshez vezető út, e tanítás
szerint, a dharmák ,,nyugtalanságnek" elfojtása. Időszámításunk első
századaiban a buddhista vallás lényegesen
megváltozik. A tanítómester emlékének egyszerű tisztelete helyébe
Buddha istenítésének kultuszalép. Az ember
üdvözülését az istenség kegyelmétől teszik függővé, amelyet a szent
szutrák ( tanító célzatú elbeszélések )
újra-és újralemondásával lehet elnyerni. Az új vallás a mahájánanevet
kapta, elllentétben a Buddhától eredő és
hagyományos irányt követő hinajánával szemben. Változott a filozófiai
tartalma is. A hinajána filozófusaival
ellentétben, akik az anyagi és pszichikai dharmákat realitásnak
tartották, a mahájána filozófusai a dharmák
irrealitását, az egész világ irrealitását bizonygatják. A dharmák
irealitásról, vagyis a Saunjatáról (űrről)
szóló tanítási logikailag Nágárdzsuna (II.sz.) alapozta meg. Elmélkedési
kitűnőek logikus felépítésükkel,
bizonyító erejükkel és következtetésükkel. Nágárdzsuna racionalizmusa
lett a kiindulópontja a buddhista
logika fejlődésének, amelynek Dignaga és Dharmakirti(V-VII.sz.) voltak
a képviselői, Nágárdzsunának a fogalmi
gondolkodás irrealitásáról és az abszolút intuitív tudásról szóló
tanítására épültek a késöbbi idealista
iskolák (madhjamika, vidzsnyánaváda), a tantrikus budddhizmus, sőt
még a zen buddhizmus is. Jelenleg a
Buddhizmus hívei hangsúlyozzák a ,,racionalista", ,,ateista" jellegét.
Ezeknek az új jelzőknek lényegében az
a céljuk, hogy modernizált buddhista vallást propagálják.

forrás: -

szerkesztette: moretom